A médiummaffia
A kis fejezet címe nem szenzációhajhász okokból született. Ezt a kifejezést nem is én találtam ki, a könyvben olvastam, de nagyon jól átadja a lényeget. Jómagam sem gondoltam volna, hogy ezekben az időkben a spiritiszták valóban olyan szervezetként fogtak össze, mint a maffia. Akik ellenük tevékenykedtek, sokszor erőszakosság áldozatává váltak.
Kicsit előremennék az időben, és rögtön itt tárgyalnám ki azt a végzetes ütést, amit Houdini elszenvedett és amiről azt gyanítják, hogy a halálát okozta. Állítólag a fiatalember – Whitehead -, szintén kapcsolatban állt a spiritisztákkal és őket védte. Erre valószínűleg Houdini is rájött, mert állítólag az ütés után egy olyan mosoly futott át az arcán, mintha csak azt mondta volna, hogy lám, tényleg elkapták a spiritiszták. Nem véletlen, hogy erre gondolt, hiszen nem egyszer fenyegették meg, hogy jól elverik. Lehet tényleg megtették?
Egyébként, amiről szintén nem tudtam, hogy volt egy második ütés is Whitehead sorozatán kívül. Egy későbbi előadása után egy máig ismeretlen személy is gyomorszájon ütötte tiszta erejéből, amit Houdini szintén nagyon rosszul viselt.
Na de térjünk vissza a spiritisztákra. Hogyan keveredett Houdini közéjük és miért döntötte el, hogy teljesen el akarja őket tüntetni a Föld felszínéről?
Amikor Houdini édesanyja meghalt, Harry teljesen padlót fogott, szó szerint. Halálhíre olyan erősen hatott rá, hogy ezután már sose volt a régi önmaga. Nem véletlen, hogy a spiritiszták bűvkörébe került és az sem véletlen, hogy ezek a sarlatánok ezekben az időkben élték virágkorukat. A háború dúlt és természetes volt, hogy azok akik elvesztették egy hozzátartózójukat, szerettek volna ismét kapcsolatba kerülni velük. Houdini sem volt másképp, mindent megtett volna, hogy ismét beszélhessen édesanyjával.
Sokan úgy vélik, hogy Houdini azért utálta a spiritizmust, mert nem hitt a túlvilágban és átlátott a szitán és a csalásokon. Ez tévedés. Houdini hitt a túlvilági létben és azért leplezte le a csaló médiumokat és spiritisztákat, mert kereste azt az egyet, aki valójában képes arra, amit állít. Alig várta, hogy egyszer valaki bebizonyítsa számára, hogy valóban kapcsolatba tud lépni szellemekkel és így talán esélye lesz édesanyjával is beszélni. Houdini több, mint 20 emberrel kötött titkos megállapodást és beszélt meg különböző titkos kódokat, amik bizonyítják majd, hogy valóban tőlük kapja az üzenetet.
Houdini több híres médiumot leplezett le, volt olyan város, ahol több, mint 50 médiumról rántotta le a leplet, ami, ha belegondolunk megdöbbentő szám. Azt hinné az ember, hogy egy városban pár ilyen kuruzsló van, akik képesek eladni csalásaikat, de nem. Nagyon sokan voltak, és a spiritizmus igen jövedelmező üzletág volt.
A könyv több ilyen esetet is leír, ezeket nem részletezném, hiszen nem célom a teljes könyv élményét lerombolni (ha valaki el szeretné olvasni), de a leghíresebb spiritisztáról szót kell ejtenünk. Ez nem volt más, mint Sir Arthur Conan Doyle és felesége. Houdinit meg is invitálták egy szeánszra, aminek a vége az lett, hogy Houdini végleg összerúgta a port Doyle-al és mindvégig egymás ellen harcoltak, még akkor is, amikor a nagyközönség számára azt mondták és nyilatkozták, hogy egyébként jóbarátok.
De hogy lehet, hogy egy ilyen intelligens ember, aki megalkotta Sherlock Holmes alakját és ilyen logikus bűntényeket eszelt ki számára, mégis elhitte ezt a dolgot. Igazságtalan lennék, ha csak az egyik oldalt vizsgálnám és nem próbálnám megérteni Conan Doyle gondolkodásmódját. Éppen ezért felkutattam kis antik bűvészkönyvtáramat és megtaláltam az itthon 1922-ben kiadott művet, a ‘Mi a spiritizmus?’ című alkotást Doyle tollából. Erről ki is raktam egy insta posztot:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Doyle orvos volt és a könyv elején bizonygatja, hogy ő sem hitt ezekben a dolgokban, a materialista világnézetet vallotta és ő sem értette, hogy emberek hogyan hihetik el ezt a sok sületlenséget. Utána sajnos a saját csapdájába esett és pont ő volt az, aki nem végezte el azokat a ‘kutatásokat’, amiket szerinte a spiritiszta elleneseknek kellett volna. Szerinte akik nem hisznek ebben a dologban, azok nem járnak utána a rengeteg bizonyítéknak, mert ha így tettek volna rájönnének, hogy a spiritizmus az egyetlen igazság. Ezzel az volt a baj, hogy pont ő volt az, aki mindenfajta megerősítés és utánajárás nélkül fogadott el mondvacsinált bizonyítékokat. Látszik, hogy már arra se vette a fáradtságot, hogy a bűvészet alap trükkjei után nézzen, mert sok csalásra így maga is rájöhetett volna. A másik, ami nagyon furcsa volt nekem, hogy számára elegendő bizonyíték volt az, ha egy nagyon híres és sokat publikált médium mond ki valamit. Számára ez tény volt és szerinte ez kellő bizonyíték. Azt amúgy Doyle sem cáfolta, hogy léteznek csalók, de ő úgy vélte ez csak azért volt, mert a médiumok a sikeres szeánszok után kaptak csak pénzt és, ha nem jött össze az aznapi ülés, akkor nem kaptak semmit. És mivel előfordult, hogy a szellemvilág nem kívánt kapcsolatot teremteni, ezért be kellett vetni olykor-olykor egy kis csalást, hogy meglegyen a napi betevő. Szerinte, ha a médiumok a szeánszok sikerességétől függetlenül kaptak volna fizetést, sokkal kevesebb lett volna a csaló. Micsoda téveszme!
Miért volt Doyle számára vallás a spiritizmus és egy olyan dolog, amiért érdemes harcolni? Ő úgy vélte, hogy a régi keresztények, és Krisztus is spiritiszta volt és számára nagyon vonzó volt az a tan, amit a spiritiszták hangoztattak, hogy a túlvilág nem veszi számításba az ember hitét. Teljesen mindegy, hogy ki milyen vallású és milyen gyülekezet tagja, a túloldalon nincs menny, vagy pokol, mindenki átkerül egy különleges helyre és együtt lesznek boldogok a túloldalon. Számára ez egy lehetőség volt, hogy végre közelebb kerüljön a világbékéhez. Úgy vélte, ha elterjeszti a spiritizmust, mint vallást és minél többen csatlakoznak, annál többen lesznek olyanok, akik úgy vélik, hogy felesleges ebben a világban a vallásukért harcolni, hiszen mindenki egy helyre jut. Ahogy ő is írja: “[…] Ha azonban a túlvilágról származó hiteles híreket elismerjük széles alapul, akkor az emberi nem nagy lépést tett előre a vallásos béke és egység felé. […]”
Houdini nem értett egyet. Szerinte a spiritizmus a legnagyobb veszély az emberiség számára, mert elbutítja a népet és hamis reményekkel táplálja fajunkat. Soha senki sem tudta bebizonyítani neki, hogy létezik a túlvilág, hiába ajánlott fel iszonyatosan sok pénzt, sorra leplezte le a csaló médiumokat, akik bizony ezért megfenyegették, átkot szórtak rá, és alig várták, hogy történjen vele valami. Sajnos ez be is következett, mégpedig elég furán időzítve.
Houdini után
Houdini halloween napján, 1926. október 31-én, délután 1 óra 26 perckor lépett át a túlvilágra. Felesége Bess teljesen összeomlott, alkoholba és kábítószerekbe temetve bánatát, ami végül odáig vezetett, hogy egy spiritisztával is összeszűrte a levet. Erről kicsit később.
Houdini teljes titkosszolgálati hálózatot vezetett, ami azt a célt szolgálta, hogy szeánszokon kémkedve leplezzék le a médiumokat és gyűjtsenek feljegyzéseket. Furcsa mód, halála után rengeteg betörés és furcsa vandál tett történt, ahol Houdini által elajándékozott festményeket, vagy általa használt tárgyakat rongáltak meg, mintha keresnének valamit. Természetesen ezeket a titkos feljegyzéseket kutatták, amik végérvényesen eltiporták volna az amúgy is dögledező spiritiszta mozgalmat. Doyle is egyre kétségbeesettebb volt, várta a nagy áttörést, ami sose jött el, ráadásul egyre többször keverte magát kellemetlen szituációkba turnéi során, ahol a nyilvánvalóan hamis szellemfotókkal próbált meg követőkre találni.
Meg kell jegyeznem itt még zárójelben, hogy Houdini egyébként nagyon vigyázott arra is, hogy halála után a spiritiszták csalásaikkal nehogy az ő nevét és személyét használják fel, eljátszva, hogy visszajött és megtért. Közjegyzőnek át is adott egy tanuk által hitelesített iratot, amiben lejegyzi, hogy ő sose hitt és soha nem is fog hinni ebben és csak akkor valós a dolog, ha a titkos kódok átkerülnek az élőkhöz, amit csak Bess ismer.
Az i-re a pontot pont Bess rakta fel. Houdini meghagyta, hogy halála után összesen 10 szeánszot kell tartani, évente egyet. Ha ez idő alatt egyszer sem jelentkezik, akkor nincs hiteles médium. Sose állította, hogy nincs túlvilág, ezzel sem azt akarta bizonyítani, hanem azt, hogy nincs olyan emberi lény, aki kapcsolatba tudna lépni a túloldallal. Az utolsó szeánsz előtt volt egy kellemetlen szituáció. A lényeg, hogy Doyle megkörnyékezte Bess-t és bemutatta egy médiumnak, akibe Bess beleszeretett. Ezt kihasználva megszerezték a titkos kódot és eljátszották azt, hogy Houdini kapcsolatba lépett az élőkkel. Persze egy rafinált újságírónő egy titkos találkán (amin mellesleg ott volt titokban még két kollégája diktafonokkal), rákérdezett a médiumra, hogy mi az igazság, aki bevallotta a csalást. Ez egyfajta utolsó szög volt a spiritizmus koporsójában.
Bess az utolsó 10. Houdini szeánszon, amit a rádió élőben közvetített végül elismerte, hogy sose lépett kapcsolatba a férjével és számára lezáródott az ügy.
Kijelentette, hogy senki se képes kapcsolatba lépni a szellemekkel.
Remélem ez a poszt is érdekes volt, habár nagyon sok részletet nem írtam le, gondolván azokra, akik szívesen elolvasnák a könyvet. De talán így is sikerült átadnom valamit Houidni titkos életéből. Számomra nagyon érdekes volt ez az időutazás és jó volt egy kis bepillantást nyerni az akkori időkbe, az emberek gondolkodásába és abba, hogy miben és miért hittek. Természetesen ha lenne még kérdés, vagy szívesen veszitek, ha mesélek még erről, akkor nyugodtan kérdezzetek, vagy gyertek oda a színházban egy előadásom után, szívesen mesélek.
