A titkos ügynök

Számomra az egyik érdekes momentum Houdini életében, amit bevallom nem igazán tudok hova tenni, az, hogy titkos ügynökként, vagy mondhatjuk kémként is dolgozott. Ha minden igaz az MI5 (a hírhedt MI6 elődje) is megbízói között volt, csak úgy, mint az amerikai titkosszolgálat. Ezek a szervezetek úgy vélték, hogy Houdini nagyszerű beépített emberük lehetne, hiszen híres, járja a világot, vagy ha éppen szükség lenne valakire, el is lehet küldeni turné címszó alatt bárhová. Ki gondolta volna, hogy Houdini miközben, mint bűvész szórakoztatja a közönséget, tudását felhasználva titkos anyagokat lopkod. Már pedig, ha hihetünk a könyvnek (és bizony levelek és feljegyzések bizonyítják), valóban ez történt, de hogy is volt ez pontosan?

Képzeljük el a következő szituációt. Houdini éppen szabadulószámát csinálja. A közönség egy órán keresztül izgul és azt hiszik, hogy a paraván mögött Harry iszonyatos küzdelem árán próbál megszabadulni láncaitól. De mi történt valójában? Houdini pár perc alatt szabaddá tette magát, vagy kiszabadult ‘börtönéből’, ami lehetett egy láda, kanna, vagy akármi, és máris volt egy órája, hogy mással foglalkozzon. Kiszökött a színházból és magas rangú személyek széfjeibe tört be, hogy onnan értékes iratokat csenjen ki.

Küszöbön állt az első világháború és Houdini nagyon sok hasznos információval látta el kormányát és az angolokat. Még a katonákat is oktatta, hogy hogyan szabaduljanak ki bilincsekből és cellákból. Nem semmi belegondolni, hogy nem csak bűvész és szabadulóművész, hanem igazi James Bond is volt.

Az aviátor

Ha azt hisszük, hogy Houdini életét tisztán a bűvészet tette ki, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Habár élete döntő többségét valóban a bűvészetnek szentelte, de voltak időszakok, amikor más felé is kacsingatott. Mindenkinek kell egy hobbi, és talán ő is – hogy ne unjon rá a bűvészetre -, új izgalmakat keresett és kipróbált más dolgokat is. Ilyen volt a repülés. Ne feledjük, hogy ezekben az időkben találták fel egyáltalán a repülést és ekkor épültek az első repülőgépeknek mondható gépezetek. Persze, hogy Houdini is akart egyet és meg is szerezte magának. Sőt, nem csak birtokolta, de aktívan használta is gépét. Első repülései alkalmával jól össze is törte, csoda, hogy nem hagyta ott a fogát, mert bizony lezuhant. Igaz, ezek a gépek még nem repültek olyan irtózatosan magasan, de akkor is szerencse, hogy Fortuna a közelben volt.

Houdini repülésével kapcsolatban, amit érdemes megemlíteni, hogy ő volt az első ember, aki Ausztráliában először repült, de nincs is min csodálkozni, hiszen ha Houdini valamibe belekezdett, akkor biztos, hogy szeretett volna az adott területen az első, vagy a legjobb lenni.

A filmcsillag

Bizony nem volt mindig fenékig tejfel az élet Houdini számára. Volt, hogy színházigazgatókkal vitatkozott, hiszen a csökkenő nézőszám feszültségek forrása lett. Két dolog is közrejátszott ebben. Egyrészt a közönség kezdte ‘unni’, hogy Houdini mindig mindenből ki tud szabadulni, emiatt elvesztette az izgalom faktort a show. A másik, hogy megérkezett a konkurencia. Na nem más szabadulóművészek képében, hiszen imposztorokból korábban is Dunát lehetett rekeszteni, akiket Houdini nem is kímélt, álruhában égette le őket előadásaik közben. A konkurencia a mozgókép volt. Elkezdődött Hollywood ámokfutása és megjelentek az első némafilmek. A legnagyobb sztár ekkor Charlie Chaplin volt, aki ismerte is Houdini-t és félrértés ne essék, nem voltak ellenségek. Houdini a filmre nem mint az ő sikereit elbitorló valamire gondolt, hanem mint lehetőségre. Úgy döntött, hogy ő is ki akarja ezt próbálni, hiszen Houdini neve filmsztárként is jól csengene. Ez igaz is volt, csak kár, hogy majdnem tönkrement belé.

Addig nem is volt probléma, amíg az Universal stúdió szárnyai alatt elkészültek Houdini első filmjei. Ezekben a filmekben hasznát vette repülési szenvedélyének, a szabadulások alkalmával szerzett tudásának és tapasztalatának. A sztorikat direkt hozzá igazították, el kellett játszania a hős szerelmes titkos ügynököt, akit bárhová is zártak be ki tudott szabadulni, vagy bárhogy is próbáltak elbánni vele, akkor is túlélte. Viszonylag sikeresek voltak ezek a filmek, bár kasszát sose robbantottak. Houdini neheztelt arra, hogy nagyon sok részt kivágtak a jeleneteiből, így a végeredmény sokszor abszurd és nevetséges lett. Nekem az volt az érzésem a leírások alapján, hogy olyan lehetett a film, mint egy hosszúra nyújtott Houdini katalógus, ahol egymás után jöttek a kihívások és gyorsan ledarálták a legjobb Houdini számokat, majd ezeket összekötötték valami C kategóriás sztorival. Se ez, sem az nem tetszett Houdininek, hogy volt rá példa, hogy nem is ő, hanem kaszkadőr végezte a munkáját. Ez pont egy repülős jelent közben történt. A lényeg az volt, hogy két gép a levegőben egymás felett repült és titkos ügynökünk feladata az volt, hogy repülés közben a felső gépről leugorjon az alsóra. A manőver közben viszont baleset történt, a két gép egymásnak ütközött és lezuhantak. Szerencsére senki sem sérült meg, sikerült a két pilótának megmentenie a helyzetet. Houdinire jellemző módon ezt a balesetet, amit a rendező benne hagyott a filmben, marketing célokra használta fel, és titkolta, hogy nem ő, hanem egy kaszkadőr volt jelen.

A stúdiónak végül elég volt, nem készült több film, és Houdini sem akart mások alatt dolgozni, úgy döntött saját céget alapít és saját filmeket fog gyártani, ahol ő lesz a főnök. Saját maga írta és rendezte a filmjeit, ami majdnem tönkre is tette. Emellett volt még egy másik vállalkozása is testvérével, mégpedig egy filmelőhívó cég, ami inkább vitte a pénzt, mint hozta. Végül meg is szabadultak tőle. Houdini két filmet csinált, de hiába tolta bele a drága marketinget (nem is keveset), hiába reklámozta, nem tolakodtak a mozikban. Ezzel véget is tért Houdini filmes karrierje, saját bevallása szerint nem is akart utána soha visszatérni erre a pályára, sem mint rendező, sem mint színész.

Egy dologra mégis jó volt ez a próbálkozás. Habár a filmek nem voltak sikeresek, Houdini neve ennek ellenére még szélesebb körben el tudott terjedni, ami ironikus módon pont akkor történt, amikor Houdinit nem izgatták a fellépések, pedig most jöttek volna rá az emberek. Hogy ismét visszatérjen a színpadra, előtte ki kellett találnia valami újat, és az idő sürgette, mert olyan szinten elszegényedett a Houdini család, hogy a fűtéshez a pincében talált ablakdeszkákat kezdték el felhasználni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ebben az időben a háború miatt a szénhiány is nehézséget okozott. Számomra az egyik Houdini ötlet különösen tetszett, de szerintem hamar rájöttök majd miért. Ugyanis Houdini szeretett volna egy saját bűvészszínházat nyitni, de sajnos ebben is a háború akadályozta meg, mert sehol sem talált olyan befektetőt, aki ilyen időkben erre áldozott volna. Nagy kár, kíváncsi lettem volna milyen lesz, ha megnyit.

Remélem tetszett ez a bejegyzés és velem tartasz a következő és egyben utolsó posztban is, ahol Houdini és a spiritizmus elleni harcáról, halála utáni ‘életéről’ és hagyatékáról lesz szó.