Nemrég kaptam egy kérdést, szó szerint azt, hogy számomra mi okoz örömöt a bűvészetben. Most írhatnám a sablon szöveget, hogy a trükkök, vagy az, hogy látom mások arcán a döbbenetet és a mosolyt, stb stb stb. De belegondoltam, hogy tényleg ez okozza az örömöt?
Valamilyen szinten ez is, ez biztos, mert az kétségtelen, hogy örömöt okoz, ha végre sikerül kigyakorolnom hosszú idő után egy trükköt, mert látom, hogy a befektetett munka eredményt hozott. Örömöt okoz az is, ha látom a mosolyt a nézők arcán, hiszen ez a bűvészet egyik célja, hogy szórakoztasson, rántsa ki az embereket a szürke hétköznapokból, nem igaz? Szóval öröm látni, ha ez sikerül. Öröm a taps, amit kapok, öröm a WOW effekt a nézőktől, az ámulás, bámulás és az, ha valaki aláírást kér tőlem az utcán. Ez mind mind örömforrás, de vajon ennyi az egész?
Ha már nekem tették fel ezt a kérdést, akkor elmondom, hogy számomra mi okoz örömöt a bűvészetben. Ezzel nem kell feltétlen azonosulni, ez az én személyes véleményem és tapasztalatom, másoknak tuti más dolgok okoznak örömöt a bűvészetben, de mivel az én válaszomra volt kíváncsi a kérdező, ezt is fogom megírni, nem a sablon dumát és nem leszek álszent sem.
Amikor én bűvészkedni kezdtem még egyáltalán nem sejtettem, hogy ez fog számomra boldogságot okozni, sőt, arra se gondoltam, hogy ebből fogok megélni. Ösztönös dolog volt, csak azért vágtam bele, mert tetszett. De nem azért tetszett, mert tudtam, hogy milyen jó lesz majd örömöt okozni vele másoknak, vagy feldobni a nézők napjait. Egyszerű önző indokaim voltak csupán, mégpedig az, hogy nekem tetszett a dolog, ismerni akartam a titkait, megtanulni bemutatni, és valami olyan dolgot csinálni, amit más nem tud. Gyerekként ez olyan, mintha szuperhőssé változhatnék, ha akarnék.
Amikor annak idején még VHS kazikon néztem a bűvész előadásokat, főleg Copperfield-ét, akkor mindig arról álmodoztam, hogy egyszer én is képes leszek falakon átsétálni, meg olyan trükköket csinálni, amit ő. Repülni mondjuk nem akartam, az már nekem kicsit sok volt. :)
Őszinte leszek, az első bűvészdobozaim csalódással töltöttek el, én is beleestem abba a hibába, hogy elhittem, hogy a bűvészet egy csettintésre történő dolog, hogy majd a kellékek maguktól működnek. Nem is tanultam be bonyolultabb trükköket, az automatikus dolgok mentek, és ez elég sokáig így is volt. Utána szerencsémre megtörtént az áttörés. Kezembe kerültek olyan könyvek, amik nem túl bonyolult, de már nehezebb fogásokat is tartalmaztak. Kipróbáltam őket és nagyon tetszett a végeredmény. Mondhatni saját magamat varázsoltam el. Tudtam mi történik, és mi az a fogás, ami a vizuális hatást eredményezi, de valahogy akkor is tetszett. Ez olyan, mint amikor először tanulunk meg átváltoztatni egy kártyalapot egy másikká és nagyon élvezzük, mert olyan jól néz ki. Tudjuk mit csinálunk, de akkor is jól néz ki. Nos így kezdődött. Eleinte ez okozott örömöt, hogy láttam miket lehet elérni.
Sose képzeltem el az életem bűvészként. Gyerekként álmodoztam róla, hogy egyszer én is fellépek majd, de valahogy az élet ide-oda sodort és a bűvészet hosszú ideig hobbi maradt. Sose tűnt el az életemből, ez igaz, de nem volt több hobbinál, még akkor sem, mikor dolgozni kezdtem. Bizony én nekem is volt bejárós munkahelyem, de nem sokáig. A sors úgy hozta, hogy a bűvészet meghozta a következő örömforrást, ami a szabadság volt. Mint vállalkozó elkezdtem a bűvészetből és a bűvész tudásomból élni (azt hogy ez hogy indult és milyen úton értem el, hogy sikerüljön hosszabb téma, egy könyvet is megérne, nem is megyek bele) és ez azt a fajta boldogságot hozta el, hogy végre saját magamért dolgoztam, a sikereim egyes egyedül rajtam álltak. Ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat eredménye volt, de úgy érzem elmondhatom, hogy megérte.
Szerencsésnek érezhetem magam, mert a bűvészet a párkeresésben is segített és általa találtam egy olyan valakit, aki szintén rajong ezért a művészeti ágért, így ezt is nevezhetném örömnek. :) Szerintem tudjátok kiről van szó, és azóta vele működtetjük a vállalkozást közösen, ami magába foglalja a Bűvész Színházat és minden egyebet. Zárójelben jegyezném meg, hogy a bűvészet sokat segített a személyiségfejlődésemben is, önbizalmat adott és segített abban, hogy máshogy álljak hozzá az emberekhez. Ezt később ismertem fel, de ez a felismerés is örömmel töltött el.
Akkor a sablonokat leszámítva mi okoz nekem örömöt a bűvészetben?
Összefoglalva és nagyon röviden az, hogy általa olyan munkám lehet, ami egyben a hobbim is, hogy megoszthatom ezt a szenvedélyemet a párommal, akivel együtt fejleszthetjük a kis bűvész vállalkozásunkat, és általa jobban érzem magam a bőrömben, mert végre megszabadulhattam sok olyan félelmemtől, amitől lehet máshogy nem tudtam volna.
